Valamikor réges-régen,
kerek erdő közepében,
élt egy csuklyás emberke,
Shin volt az ő neve.
Elhatározta egyik reggel,
mivel a túlvilág sem fenékig tejfel,
szórakozik egy kicsit a Földön.
Ez az ötlet, mint két a köbön
s gyökkel osztott ab négyzet
vert fejében léket.
Elgondolása addig fajult,
Hogy egy történetbe került.
És mivel nincs több rím, kezdeném.
2011.
Jó. Rendben. Üdvözlök mindenkit a második fejezet elején. Azt hittem, valami jobb verssel kezdhetem a sort, de hát na, nem mehet minden úgy, ahogy akarjuk, főleg ha az ember cölöpe azt is leírja, amit nem kéne. :D
Az IHM, vagyis I Hate Mirrors egy nagyon-nagyon kezdetleges, könnyfakasztóan borzalmasan nevetséges fanfiction volt, amit általános iskolában kezdtem írni. Az IHM - Reloaded! ennek a továbbfejlesztett, de még mindig szörnyű újragondolása lett volna, de semmi sem lett belőle. Csupán ez a rímelő izé (versnek nem igazán lehet nevezni) maradt fent belőle.
Kicuka tollából - írói blogom
2019. március 30., szombat
2019. március 28., csütörtök
Örvény
Gyere
Ide
Hozzám!
Nekem Kérlek, Rideg
Minek Szeress Évek.
Hozzád? Engem! Átkok.
Hiszen
Én nem
Járok.
2011. március 17.
Mivel a blogspot haragban van a tabulátorral, ilyen tróger szóközöléses módszerrel próbáltam beigazítani a versszakokat. Előre is elnézést, ha telefonon gyatrán jelenne meg.
Igen, ez egy képvers. Vagy mi. Nem emlékszem már, hogy tényleg ez-e a neve. Tizennégy évesen szerintem ez egész kreatív, az üzenet tömör, nyers, nincsenek felesleges képek és eltúlzott szavak. Sohasem néztem úgy erre a versre, mintha bármi érdekes lenne benne, rendre elsiklottam felette, mégis, most már tudom szeretni.
Az olvasási irány óramutató járásával ellentétesen van, a versszakok kezdőbetűi alapján a következő sorrendben: G-N-H-R-K.
Ezzel lezárult az Őzikék, általános iskolás verseim gyűjteménye. A végső dráma mindössze egy hónap alatt lefutott, elbúcsúzunk a farkastól, a vadásztól meg a fura költői képektől. Legalábbis remélem :)
Jó mulatást kívánok a következő fejezethez!
Sintérharag
Farkas táncol, bolondozik,
Közben sírna ég felé,
Szeretne végre elmenni,
De a szívét harag fedé.
Szerezni, szerezni akar,
Üvölt az ő vadászáért,
Annyira rossz úton halad,
Majdan végül elkárhozék.
Olyan kellene farkasnak,
Aki gonosz és kékvérű,
Hazája ő is haragnak,
Szerelme heves erejű.
Farkas viszont nem érti meg,
És szíve súgja monoton:
Neki csak a vadász kell,
Nem egy kis hasonmás korong.
Ám közeledik a sintér,
Vérében száguld Fortuna,
Farkas naivan siet még,
De örökké nem futhat.
Vadászért dobog a szíve,
Miközben sintér űzi,
Két különös vallás híve
Egymást sohasem tűrheti.
Szép vadász szép hangja elszáll,
Felkapja, elviszi a szél,
Szerelem tornya már nem áll,
És eljön számukra a vég.
Gyerünk tovább farkas, fuss, fuss,
Menekülj a világ elől,
Levelek elszállnak, huss, huss,
Nem a sintér szalad elöl.
A vadász csak áll döbbenten,
Ruháját tépi a vihar.
A farkasa tényleg elmegy?
Kis reménye végül kihal.
Megölt a vadász, kis buta,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Lelke mindenki számára
Csak egy rossz szemeteskuka.
Véget ért a vadászatod,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Tudat alatt te is tudod,
Sintér csakazértis is elkap.
Nyüszítve estél fogságba,
Fölötted áll ő, a sintér,
Itt többé nem lehet hála,
Utadon csak bánat kísér.
2011. március 16.
"A szerelem a hajó, tenger a sors, és a sors el akarja rejteni a hajót."
"Ha igazán vágysz valami/valaki után, akkor sem tudsz letenni róla, ha tudatosan elhatároztad. Mert ilyenkor már a szívedbe ivódott ez az érzés."
Ezzel a nagyszerű verssel (trombitaszót kérek) befejeződött a Vadász-ciklus! Bizony, ez az utolsó alkalom, hogy a farkas és a vadász tragikus románcáról olvashattok - és még mindig nem tudom, ki a tököm az a vadász.
Mesteri képekkel találkozhatunk itt is, mint például: "Neki csak a vadász kell, / Nem egy kis hasonmás korong." Mondanom sem kell, ismét rímerőltetéssel állunk szemben, viszont ez számomra még viccesebb volt, mint a ténylegesen viccesnek szánt Száguldó gondolatok; méghozzá azért, mert ez a vers vérkomoly. Két idézet is van a végén (mindkettő az én agyam szüleménye, jaj), ami, ha már voltatok tinédzserek, a legkomolyabb komolyságot jelöli.
Emellett a sintér mi a bánatért üldöz egy farkast? Mit keres az erdőben? Ja, persze, hiszen nem kergetheti egy vadász, mert a vadászba szerelmes, ááááh! Meg persze ott van az önfényezésem, hogy nyelvtanórán megtanultam a különbséget az elöl és az elől között. Erre úgy látszik, nagyon büszke voltam.
A régies szavak használatáról meg még nem is beszéltem. Most komolyan azzal akartam professzionálisnak tűnni, hogy régi magyar versek szóváltozatait tuszkoltam bele modern mondatokba? A válasz: igen...
Azon viszont meglepődtem, hogy a legkomolyabb utolsónak szánt Vadász-vers tényleg az utolsó volt. Az érdekes az, hogy ezután csak egyetlen vers van, és vége az Őzikéknek. Március után nem is írtam semmit, egészen középiskola kezdetéig szeptemberben. Egy kicsit azért szomorú búcsút venni ettől a résztől, igazán nosztalgikus volt. Remélem, valamennyire ti is élveztétek.
Közben sírna ég felé,
Szeretne végre elmenni,
De a szívét harag fedé.
Szerezni, szerezni akar,
Üvölt az ő vadászáért,
Annyira rossz úton halad,
Majdan végül elkárhozék.
Olyan kellene farkasnak,
Aki gonosz és kékvérű,
Hazája ő is haragnak,
Szerelme heves erejű.
Farkas viszont nem érti meg,
És szíve súgja monoton:
Neki csak a vadász kell,
Nem egy kis hasonmás korong.
Ám közeledik a sintér,
Vérében száguld Fortuna,
Farkas naivan siet még,
De örökké nem futhat.
Vadászért dobog a szíve,
Miközben sintér űzi,
Két különös vallás híve
Egymást sohasem tűrheti.
Szép vadász szép hangja elszáll,
Felkapja, elviszi a szél,
Szerelem tornya már nem áll,
És eljön számukra a vég.
Gyerünk tovább farkas, fuss, fuss,
Menekülj a világ elől,
Levelek elszállnak, huss, huss,
Nem a sintér szalad elöl.
A vadász csak áll döbbenten,
Ruháját tépi a vihar.
A farkasa tényleg elmegy?
Kis reménye végül kihal.
Megölt a vadász, kis buta,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Lelke mindenki számára
Csak egy rossz szemeteskuka.
Véget ért a vadászatod,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Tudat alatt te is tudod,
Sintér csakazértis is elkap.
Nyüszítve estél fogságba,
Fölötted áll ő, a sintér,
Itt többé nem lehet hála,
Utadon csak bánat kísér.
2011. március 16.
"A szerelem a hajó, tenger a sors, és a sors el akarja rejteni a hajót."
"Ha igazán vágysz valami/valaki után, akkor sem tudsz letenni róla, ha tudatosan elhatároztad. Mert ilyenkor már a szívedbe ivódott ez az érzés."
Ezzel a nagyszerű verssel (trombitaszót kérek) befejeződött a Vadász-ciklus! Bizony, ez az utolsó alkalom, hogy a farkas és a vadász tragikus románcáról olvashattok - és még mindig nem tudom, ki a tököm az a vadász.
Mesteri képekkel találkozhatunk itt is, mint például: "Neki csak a vadász kell, / Nem egy kis hasonmás korong." Mondanom sem kell, ismét rímerőltetéssel állunk szemben, viszont ez számomra még viccesebb volt, mint a ténylegesen viccesnek szánt Száguldó gondolatok; méghozzá azért, mert ez a vers vérkomoly. Két idézet is van a végén (mindkettő az én agyam szüleménye, jaj), ami, ha már voltatok tinédzserek, a legkomolyabb komolyságot jelöli.
Emellett a sintér mi a bánatért üldöz egy farkast? Mit keres az erdőben? Ja, persze, hiszen nem kergetheti egy vadász, mert a vadászba szerelmes, ááááh! Meg persze ott van az önfényezésem, hogy nyelvtanórán megtanultam a különbséget az elöl és az elől között. Erre úgy látszik, nagyon büszke voltam.
A régies szavak használatáról meg még nem is beszéltem. Most komolyan azzal akartam professzionálisnak tűnni, hogy régi magyar versek szóváltozatait tuszkoltam bele modern mondatokba? A válasz: igen...
Azon viszont meglepődtem, hogy a legkomolyabb utolsónak szánt Vadász-vers tényleg az utolsó volt. Az érdekes az, hogy ezután csak egyetlen vers van, és vége az Őzikéknek. Március után nem is írtam semmit, egészen középiskola kezdetéig szeptemberben. Egy kicsit azért szomorú búcsút venni ettől a résztől, igazán nosztalgikus volt. Remélem, valamennyire ti is élveztétek.
2019. március 27., szerda
Tavasz
Minden madár csicsereg,
Bolond bánat didereg;
Táncolok és nevetek,
Csak a vadászt szeretem.
Az ég szépen kivirul,
A madár is elpirul;
A vadász megölelem,
Olyan jó szerelem!
Szép szavak halk hangjai,
Folyó zúgó habjai,
A vadász gyengéd keze
Véd meg ezentúl engem.
2011. március 11.
Én megmondtam, hogy nem szabadulunk olyan könnyen ezektől a Vadász-versektől. Az első két versszak még nem is annyira borzalmas, tetszik, ahogy az első két sorok a természetet festik le, az utolsó kettő pedig az embereket. Vagyis engem meg a tökömtudjaki vadászt. A harmadik versszak azonban rettenetes. Megszakad a természet-ember egymás mellé állítása, ráadásul az utolsó két sor könnyfakasztóan erőltetett. Ennek ellenére ez még mindig a kellemesebb (vagyis olvasható) Vadász-versek közé tartozik.
Bolond bánat didereg;
Táncolok és nevetek,
Csak a vadászt szeretem.
Az ég szépen kivirul,
A madár is elpirul;
A vadász megölelem,
Olyan jó szerelem!
Szép szavak halk hangjai,
Folyó zúgó habjai,
A vadász gyengéd keze
Véd meg ezentúl engem.
2011. március 11.
Én megmondtam, hogy nem szabadulunk olyan könnyen ezektől a Vadász-versektől. Az első két versszak még nem is annyira borzalmas, tetszik, ahogy az első két sorok a természetet festik le, az utolsó kettő pedig az embereket. Vagyis engem meg a tökömtudjaki vadászt. A harmadik versszak azonban rettenetes. Megszakad a természet-ember egymás mellé állítása, ráadásul az utolsó két sor könnyfakasztóan erőltetett. Ennek ellenére ez még mindig a kellemesebb (vagyis olvasható) Vadász-versek közé tartozik.
2019. március 25., hétfő
Száguldó gondolatok
Repül a madár,
Dühöng a Halál.
Folyónál várom
Imádott párom.
Mindenki vét,
Az élet egy pék.
Repül a Véder,
Zavar a héber.
Zavaros elme,
Nevet a medve.
Egy nap a tánc
Nyelvet ölt rád.
2011. március 9.
Kedves gyerekek, ezt hívják úgy, hogy rím erőltetés. Szinte látom magam előtt kiskamasz énemet, ahogy hatalmas agymunka közepette keresi a tökéletes szót a Véderre. Egyáltalán mi az istennyilának írtam azt az egész versszakot? Sőt, ezt az egész valamit? Ezek a gondolatok nem csak száguldottak, de teljes erőből neki is ütköztek a színvonal alsó határának. Jaj, te magasságos pék, ígérem, hogy a második fejezet jobb lesz!
Dühöng a Halál.
Folyónál várom
Imádott párom.
Mindenki vét,
Az élet egy pék.
Repül a Véder,
Zavar a héber.
Zavaros elme,
Nevet a medve.
Egy nap a tánc
Nyelvet ölt rád.
2011. március 9.
Kedves gyerekek, ezt hívják úgy, hogy rím erőltetés. Szinte látom magam előtt kiskamasz énemet, ahogy hatalmas agymunka közepette keresi a tökéletes szót a Véderre. Egyáltalán mi az istennyilának írtam azt az egész versszakot? Sőt, ezt az egész valamit? Ezek a gondolatok nem csak száguldottak, de teljes erőből neki is ütköztek a színvonal alsó határának. Jaj, te magasságos pék, ígérem, hogy a második fejezet jobb lesz!
2019. március 24., vasárnap
Dallamok
Melletted állva,
Sorsomra várva
Nem szomorkodom.
Elfog a bánat,
Csettintesz hármat,
S felszabadulok.
Elkap a Pokol,
Lucifer tombol,
De te visszatartasz.
Megfogod kezem,
Csillog a szemem;
Ez a szerelem.
2011. március 9.
Na várjunk csak! Ez is március kilencedikei dátummal van a könyvecskémben... Lehetséges, hogy csak azért van ez így, mert aznap írtam be mindkét verset a gyűjteménybe a piszkozatról? Vagy csak a nap végére rám nézett a hapsi... Hm.
Nem, ez nem vallana rám. A legvalószínűbb az, hogy megírtam az előző verset, mert volt hozzá ihletem, aztán meg jött ez, mert aznap igazából boldog voltam. Ahogy magamat ismerem, mindig megfogom az ötletet, ami éppen jön. :)
Sorsomra várva
Nem szomorkodom.
Elfog a bánat,
Csettintesz hármat,
S felszabadulok.
Elkap a Pokol,
Lucifer tombol,
De te visszatartasz.
Megfogod kezem,
Csillog a szemem;
Ez a szerelem.
2011. március 9.
Na várjunk csak! Ez is március kilencedikei dátummal van a könyvecskémben... Lehetséges, hogy csak azért van ez így, mert aznap írtam be mindkét verset a gyűjteménybe a piszkozatról? Vagy csak a nap végére rám nézett a hapsi... Hm.
Nem, ez nem vallana rám. A legvalószínűbb az, hogy megírtam az előző verset, mert volt hozzá ihletem, aztán meg jött ez, mert aznap igazából boldog voltam. Ahogy magamat ismerem, mindig megfogom az ötletet, ami éppen jön. :)
2019. március 22., péntek
A farkas búcsúja
Úgy érzem semmi sem marad.
A végzetem megtalál,
Nincs többé farkas,
Nincs többé vadász.
Én annyira szeretem
Minden mozdulatát,
De most elvesztem;
Olyan ez, mint a halál.
Bánat bánat hátán,
Ez már nem állapot,
Szerelemmé vált a hálám,
Majd' szétszakadok.
2011. március 9.
Hoppá! Ez pont egy nappal később íródott, mint az előző vers, ami azt jelenti, hogy az meg ez ugyanarról az emberről szólnak - hacsak nem két emberbe voltam belezúgva, ami valljuk be, előfordult velem.
Viszont ez még mindig nem oldja meg a jelen nagy kérdését: ki a tököm volt a vadász? Mert ha jól emlékszem, két fiúnak is írtam őket, de az én memóriám nem a legmegbízhatóbb. Ja, és mielőtt még azt hinnétek, hála az égnek, ennyi volt, vége ennek a kínos Vadász-ciklusnak... VAN MÉG! Ó, de még mennyi!
A végzetem megtalál,
Nincs többé farkas,
Nincs többé vadász.
Én annyira szeretem
Minden mozdulatát,
De most elvesztem;
Olyan ez, mint a halál.
Bánat bánat hátán,
Ez már nem állapot,
Szerelemmé vált a hálám,
Majd' szétszakadok.
2011. március 9.
Hoppá! Ez pont egy nappal később íródott, mint az előző vers, ami azt jelenti, hogy az meg ez ugyanarról az emberről szólnak - hacsak nem két emberbe voltam belezúgva, ami valljuk be, előfordult velem.
Viszont ez még mindig nem oldja meg a jelen nagy kérdését: ki a tököm volt a vadász? Mert ha jól emlékszem, két fiúnak is írtam őket, de az én memóriám nem a legmegbízhatóbb. Ja, és mielőtt még azt hinnétek, hála az égnek, ennyi volt, vége ennek a kínos Vadász-ciklusnak... VAN MÉG! Ó, de még mennyi!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)